Lapszemle

Irodalmi összefoglaló és saját megfigyelések

Összefoglalás. Az óvilági (dromedár, kétpúpú teve) és az újvilági (láma, alpaka) tevefélékkel kapcsolatban csak kevés irodalmi adat áll rendelkezésre a magyar szakirodalomban. Ebben az összegzésben e hiány egy részét igyekeztek a szerzők pótolni és a tevefélék szaporodásbiológiájának legfontosabb és legérdekesebb sajátosságait foglalják össze. Ezen belül sor kerül a nemi szervek anatómiájának, a petefészek-működés jellemzőinek, az ivar és tenyészérettség, a szezonális nemi működés és a szexuális viselkedés részletezésére. Külön foglalkoznak az embrió és magzat fejlődésével, a vemhesség megállapítással, az elléssel és az azt követő időszakkal, valamit a mesterséges termékenyítés és az embrióátültetés tevefélékben való alkalmazásával.

Összefoglalás. A szerzők három különböző, a tenyészszezonon kívül alkalmazott ciklusindukciós/szinkronizációs módszer hatékonyságát hasonlították össze tejhasznú awassi juhokban. Az első kísérletbe [a kísérlet 0. napja (d0) február 10.] 85 őszi ellésű anyát vontak be. A 0., 7. és 13. napon gyűjtött tej-, ill. bélsárminták progeszteron- (P4) – bélsár esetében gesztagénmetabolit –tartalmának alapján meghatározták a tenyészszezonon kívül ciklusos állatok arányát. A Gest csoportot áprilisban gesztagénszivacs (56–70. nap) + 600 NE eCG (70. nap) kombinációval kezelték. A Mel+Gest csoportot a 0. napi melatoninimplantátum (Melovin®; CEVA, Libourne, France) beültetését követő 56. napon a Gest csoporthoz hasonló szinkronizációs kezelésben részesítették. A Mel+GPG-csoportot a melatoninbeültetést (0. nap) követően GnRH (63. nap) + PGF2α (70. nap) + GnRH (72. nap) adásával szinkronizálták. Az állatokat 12 órás különbséggel kétszer termékenyítették (fix idejű AI), majd 14 nappal később háremben fedeztették. A 45–99. nap között követték az állatok egyedi progeszteronszintjét. A 99. és 133. napon meghatározták a plazma vemhességspecifikus glükoprotein- (pregnancy associated glucoprotein – PAG) mennyiségét. A fogamzás idejét az ellési adatok alapján határozták meg. A 46. naptól a fix idejű AI-t követő 28. napig gyűjtött vérmintákból IGF-I- és tiroxinszinteket mértek. A második kísérlet során a teljes protokollt megismételték 115 tavaszi ellésű anyával (0. nap június 22.). Eredményeik arra utalnak, hogy hazai körülmények között az awassi juhok ivari működése kifejezetten szezonális. A februárban beültetett, lassú kioldódású melatoninimplantátum nem volt képes ciklust indukálni, míg júniusban alkalmazva, jótékony hatása volt. A melatoninkezelés hatására ugyanakkor csökkent a plazma IGF-I-szintje, ami laktáló állatokban negatívan befolyásolhatja a tejtermelést. A GPG módszer szerinti szinkronizálás és azt követő fix idejű inszeminálás csak abban az esetben válthatja ki a hosszú idejű gesztagénkezelést, ha a természetes tenyészszezonhoz közeli időben alkalmazzák.

Összefoglalás. A szerzők, két nagy létszámú, hazai tejelő tehenészetben vizsgálatot végeztek legalább kétszer ellett teheneken a hajlamosító tényezők hatásának értékelésére a puerperalis metritis (PM) kialakulásában és súlyosságában: (1) szülőúti manuális beavatkozás, (2) magzatburok-visszamaradás (MBV), (3) inkompenzált negatív energia-egyensúly (3/a) ketonuriában, ill. (3/b) hyperketonaemiában megnyilvánuló formája. A méhgyulladásban szenvedő teheneket, a tünetek súlyossága alapján, két csoportba sorolták: az enyhébb PM (ePM) csoportban csak a betegség helyi tünetei voltak megfigyelhetők, míg az ún. toxikus PM (tPM) csoport egyedeinek, ezen túlmenően, általános tünetei (láz, levertség stb.) is voltak. Kontrollként tünetmentes involúciójú állatok szolgáltak.
Az ellés során végzett manuális beavatkozás és MBV esetén szignifikánsan (P<0,001) gyakoribb volt a PM előfordulása [esélyhányadosok (odds ratio – OR) 6,7, ill., 13,5], az MBV pedig befolyásolta a betegség súlyosságát is (OR 3,86). A tehén energiahiányos állapotának mind a hyperketonaemiás (OR PM-re 6,13; tPM-re 6,25), mind a ketonuriás (OR PM-re 3,71; tPM-re 14,0) formája szignifikáns hajlamosító tényező a PM kialakulására és súlyosságára egyaránt. E magyarázó változók igénybevételével összeállított többváltozós logisztikus regressziós modell pontosítása érdekében további tényezőket vettek vizsgáltak, és megállapították, hogy: (1) a 9400 litert meghaladó előző laktációs tejtermelés (OR tPM-re 23,11) és (2) a napi tejhozam csökkenése az ellést követő 3–5. nap között (OR PM-re 9,14; tPM-re 6,67), valamint (3) a napi testhőmérséklet emelkedése az ellést követő 3–5. nap között (OR PM-re 16,27; tPM-re 12,46) hajlamosítanak a PM, ezen belül a súlyos tPM kialakulására. A többször ellett egyedek hajlamosabbak a méhgyulladás súlyosabb formájára (OR tPM-re 3,14).

Összefoglalás. A szerzők rövid áttekintést adnak a nem haemotrop, kutya eredetű mycoplasmákról, valamint beszámolnak az MgSZH ÁDI Debreceni Telephelyén, 2006–2010 között, ebekből kimutatott mycoplasmák faji meghatározásáról. A nemi utakból és a légutakból származó 29 mintát a 16S-23S rRNS intergenikus spacer (IGS) régióra tervezett PCR-RFLP-módszerrel vizsgálták. A légutakból származó mintákban M. canis (1), M. spumans (4), M. maculosum (1), a nemi utakból M. canis (4), M. cynos (4), M. edwardii (1) és M. mucosicanis sp. nov (1) fajokat mutattak ki.