Összefoglalás. A laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján, a klasszikus, gyakori tőgypatogén baktériumok mellett több, korábban alig ismert és ritkán észlelt kórokozó is halmozottan előfordult egyes hazai tehenészeteinkben. Ezek közül a legnagyobb jelentősége a Prototheca zopfii algának, az élesztőgombáknak, a corynebacteriumoknak és egyes gyorsan növő, atípusos mycobacteriumoknak van. A szerzők a jelen cikk közreadásával szeretnék ráirányítani a figyelmet e szokatlan viselkedésű mastitiskórokozókra, amelyek számos tejtermelő tehenészetben okoznak jelentős gazdasági veszteséget.
(Bovine mastitis caused by exotic pathogens in Hungary: Prototheca, yeasts and moulds, corynebacteria and mycobacteria
Summary. Beyond the classic, wide-spread mastitis pathogenic bacteria, some, otherwise rarely isolated pathogenic microorganisms cause accumulated bovine mastitis in Hungarian dairy herds. Prototheca zopfii alga, yeasts, corynebacteria and certain fast-growing, atypical mycobacteria are the most frequent representatives. With this survey the authors aim to highlight the impact of these uncommon pathogens which are responsible for considerable economic losses in several herds.)
A szarvasmarha tőgygyulladásának kórokozóspektruma jelentősen megváltozott az elmúlt száz évben. Míg a hagyományos, vegyes hasznosítású fajták jellemzően kézzel fejt egyedeiben a tőgyhöz adaptálódott, állatról állatra terjedni képes streptococcusok (mint a Streptococcus agalactiae) játszottak nagyobb szerepet, a nagy tejtermelésű és iparszerű tartás- és fejéstechnológiába kényszerített tehenek jellemző kórokozójává a Staphylococcus aureus vált, amely képes állatról állatra terjedni, miközben az általa okozott, idült tőgygyulladás a gyógykezelésekre rendszerint rosszul reagál. A kontagiózus kórokozók ellen alkalmazott, egyre hatékonyabb tőgyegészségügyi programok mellett, intenzív technológiák esetén, világszerte előtérbe kerültek az ún. környezeti kórokozók, amelyek többnyire eseti jelleggel, de időnként halmozott előfordulásban okoznak jelentős veszteségeket. Legjellegzetesebb képviselőjük a Streptococcus uberis, ill. – a Gram-negatív baktériumok közül – az Escherichia coli.
Az utóbbi évtizedekben olyan mikroorganizmusok nagyarányú előfordulásáról is beszámoltak, amelyek kórokozó szerepe hazánkban alig volt ismert. E jellemzően környezeti eredetű mikrobák közé tartoznak az élesztőgombák, egyes penészfajok, a Prototheca zofii alga és számos, viszonylag lassú életciklusú, de nagy ellenálló képességű Gram-pozitív baktérium, mint a mycobacteriumok és a corynebacteriumok.
E fakultatív kórokozók többnyire a környezetből származnak, egy részük azonban – legalább átmenetileg – képes megtelepedni a kültakarón, a bélcsatornában, esetenként a tőgybimbócsatornában, ahonnan a tőgybe jutva, gyulladásos folyamatokat indítanak el.
Esetükben, ellentétben néhány tipikus (endo- és exotoxint termelő) tőgypatogén baktériummal, még heveny folyamatok esetén sem jellemzőek a súlyos, általános klinikai tünetek, sőt gyakran az észrevétlenül lezajló friss fertőzést követően alakul ki az idült, szubklinikai mastitis. A számszerűsíthető veszteségek nagyobb részét a csökkent tejtermelés okozza, azonban az időszakosan fellángoló klinikai tőgygyulladások többszöri sikertelen és felesleges antibiotikum-kezelése, ill. a tej fogyasztásra alkalmatlansága szintén jelentősen csökkenti a nyereséget. Ha nagyobb számú állatot érint a probléma, a tanktej nagy szomatikus sejtszáma a teljes tehenészet tejértékesítését veszélyeztetheti. Tovább növeli a károkat a lassan progrediáló tőgygyulladás miatt szükségessé váló, idő előtti selejtezés.
Míg trópusi, szubtrópusi országokban – a speciális környezeti feltételek miatt – e kórokozók tömeges előfordulásáról is beszámoltak, hazai viszonyaink között korábban csak sporadikus megjelenésükkel kellett számolnunk.
Mint minden tőgygyulladás esetén, számos külső és belső hajlamosító tényező játszik szerepet a kórokozók elterjedésében, feldúsulásában, tőgybe jutásában és az állat megbetegedésében. E fertőzésekre, a tartás- és fejéstechnológia higiéniai és egyéb hiányosságai mellett, a szakszerűtlenül és/vagy feleslegesen elvégzett intracysternalis antibiotikum-kezelés is hajlamosít, de számolni kell az állatról állatra történő terjedéssel is (2, 3, 6, 10).
Az MgSzH Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságának budapesti laboratóriumában, az elmúlt 5 évben megvizsgált, mintegy 23 ezer tejminta 55%-ából sikerült kórokozót kitenyészteni. Ezek 11%-a (csaknem 1500 eset) tartozott az említett, korábban ritka kórokozók közé. Jelen cikk közreadásával rá szeretnénk irányítani a figyelmet ezekre, mert számos tejtermelő tehenészetben jelentős gazdasági veszteséget okoznak.
Prototheca zopfii okozta tőgygyulladás
A kórokozó az első hazai leírása (7) óta eltelt 11 évben a laboratóriumi eredménylisták állandó résztvevője lett. Napjainkban a Streptococcus–Staphylococcus–coliform hármas után számszerűen a leggyakoribb és legnagyobb gazdasági kárt okozó kórokozónak tekinthető. Sporadikusan bármely tehénállományban előfordulhat, átlagosan az idült mastitisek 5–10%-áért felelős, de egyes tehenészetekben – tetemes kárt okozva – az állatok akár 50%-os fertőzöttsége is kimutatható. Vizsgálataink alapján, az elmúlt 5 évben talált, mintegy 700, Prototheca-fertőzött állat, a valamilyen kórokozót ürítők kb. 5%-át tette ki. A hazai izolátumok túlnyomó része – a nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően – a tipikus mastitispatogén, II. biotípusú Prototheca zopfii volt (1. ábra), azonban kis számban a korábban III. biotípusként ismert, de ma Prototheca blaschkeae néven leírt törzs is előfordult (5).
A P. zopfii színtest nélküli, heterotróf, egysejtű alga. Tápanyagban dús környezeti élőhelyeken (pl. egyes, nedvesen tárolt takarmányokban, trágyában, szennyezett pangó vizekben, sárdagonyákban) feldúsulhat, és, további technológiai hibák előfordulása esetén, a tőgy szennyeződésén keresztül, a tejutakba juthat (6). Egyes trópusi országokban (pl. Brazília) ez a fertőzési mód jellemző, azonban hazánkban a kórozó környezetből történő kimutatása ritkán sikerül. Irodalmi adatok alapján, a tehenek bélcsatornájában tartósan jelen lehet, fertőzött állományokban a bélsár képezheti a Prototheca fő környezeti rezervoárját (3). Mivel az algasejtek kifejezetten hidrofób karakterűek, a tőgybe jutva a hámsejtekhez és a zsírrészecskékhez tapadnak, ami elősegíti megtelepedésüket és gátolja a kimosódást. Reális lehetőség kínálkozik a bimbócsatorna sérüléseiben történő megtapadásukra és kolonizációjukra, ami a tipikusan állatról állatra terjedő kórokozók sajátja. Vélhetően ez a tulajdonság járul hozzá a Prototheca fejés során állatról állatra történő terjedéséhez, ami nagyban növeli a fertőzött tehenek számát. Tekintettel a környezeti rezervoárra, a kontagiózus terjedésre, a hatásos gyógykezelés és az öngyógyulás hiányára, a betegség ellen védekezni nagyon nehéz. Az algák feldúsulására alkalmas területek megszüntetése mellett, kulcsfontosságú a tőgy tisztán tartása, ugyanis a bélsárral szennyezett folyosó, fogadó- és pihenőtér lehet a fertőzés egyik fő forrása. Ennek érdekében fontos a fejőházat elhagyó tehenek korai lefekvésének megakadályozása, ami egészséges lábú tehenek esetén a fejés utáni takarmánykiosztással lehetséges. Az intenzív, erős bélsárszennyezéssel járó tartástechnológia mellett, a Prototheca-mastitis térnyerésében (is) valószínűleg szerepet játszik az elmúlt 15 évben bekövetkezett, jelentős tejtermelés-növekedés. Ez nem csak fokozott metabolikus terhelést ró a tehenekre, de együtt jár a tőgybimbóvég nagyobb fokú irritációjával és a gyengébb bimbócsatorna-záródási képességgel. A felsorolt tényezők mellett, a tőgybimbó fertőtlenítése nélkül beadott tőgyinfúziók szerepét Prototheca-mastitis esetén is kimutatták (a gombák okozta mastitishez hasonlóan) (3). Prototheca-mastitis előfordulása esetén mind a környezeti, mind a kontagiózus mastitispatogének elleni védekezés gyakorlatát alkalmazni kell. Ennek sorába tartozik a (klinikai–szubklinikai) mastitises állatok tejének rendszeres mikrobiológiai vizsgálata. A bizonyítottan algaürítő teheneket elkülönítetten kell tartani, és mielőbb selejtezni kell őket (6).
Gombák okozta tőgygyulladások
A tejtermelő tehenek környezetében, ezen belül különösen a takarmányokban, a belekben, majd a bélsárban óriási mennyiségű élesztő- és penészgomba található. Ezek túlnyomó része nem képes tőgygyulladás kiváltására, de több fajuk képes a tőgyben tartósan megtelepedni, ami rendszerint idült gyulladást okoz. A legsúlyosabb klinikai tüneteket a Cryptococcus neoformans okozza. Szerencsére, a hazai viszonyaink között domináló Candida-fajok csak mérsékelt vagy enyhe tüneteket és tejelváltozást okoznak (2). Egyes penészgombák is kiválthatnak tőgygyulladást, leggyakrabban az Aspergillus fumigatus és az Aspergillus flavus mutatható ki a tejmintákból (10).
A laboratóriumi vizsgálatok során többnyire Candida-morfológiájú élesztőgombákat (1. ábra) mutatunk ki a tejből (rutinszerűen nem végzünk pontos fajmeghatározást), amelyek kisszámú megbetegedést okoznak. Egy-egy tehenészeti telepen halmozott előfordulással is találkozunk. Az elmúlt években élesztőgombát kb. 250 mintából tenyésztettünk ki.
A gombák okozta tőgygyulladások hajlamosító tényezői a Protothecához hasonlóak, elsősorban a környezeti higiénia hiányosságainak és a tehén fertőzésre fogékony állapotának egybeesése segíti elő a fertőzés létrejöttét és megeredését. Több évtizedes tapasztalat, hogy a szakszerűtlenül beadott tőgyinfúzióval fertőző gombaelemek is a tejutakba jutnak, amelyeket a beadott antibiotikum nem gátol, sőt esetenként – nitrogénforrásként – kifejezetten serkenti növekedésüket. Bár a gombás tőgygyulladás hatékony gyógykezelésére – gyakorlati körülmények között – nincs lehetőség, a tapasztalatok szerint a jó ellenálló képességű állatok a mérsékelt patogenitású Candida-fajok okozta tőgyfertőzések egy részét képesek leküzdeni (3). Ez a folyamat a tőgy gyakori kifejésével támogatható. Sajnos, az esetek másik részében, a csökkent ellenálló képesség és/vagy a kórokozó nagyobb virulenciája miatt az állat tartósan fertőzött marad, aminek legfőbb következménye a csökkent tejtermelés és az emelkedett szomatikus sejtszám. Az ilyen állatok tőgyében zajló destruktív folyamatok következtében a selejtezés végül elkerülhetetlen.
A védekezés gombás megbetegedés esetén is a megelőzés: a kedvező higiéniai viszonyok biztosítása mellett meg kell előzni a nyitott bimbócsatornájú állatok tőgyének bélsárral történő szennyeződését (korai lefekvést). Fontos a feleslegesen beadott tőgyinfúziók számának csökkentése és az aszeptikus befecskendezés biztosítása.
Corynebacteriumok okozta tőgygyulladások
Az általában mérsékelt kórtani jelentőségűnek tartott (lipidigényes) Corynebacterium bovis jól adaptálódott a szarvasmarha-tejmirigy mikrokörnyezetéhez, az állatok nagy részében a bimbócsatorna állandó lakójának tekinthető. Mint ilyen, elégtelen fejési higiénia esetén (különösen a fejés utáni bimbófürösztés elhagyásakor), könnyen terjed állatról állatra, azonban – mérsékelt virulenciája következtében – többnyire csak enyhe szomatikussejtszám-emelkedést (és tejmennyiség-csökkenést) okoz.
A Corynebacterium bovis tőgyfertőzés bizonyos fokú védelmet nyújt a Staphylococcus aureus fertőzéssel szemben (1), ugyanakkor hajlamosít Streptococcus agalactiae okozta tőgygyulladásra (8). Más (a növekedésükhöz lipideket nem igénylő) Corynebacterium-fajok kevésbé adaptálódtak a tőgyhöz, így ritkábban fordulnak elő. Azonban az általuk okozott tőgygyulladás (toxintermelő képességük és más virulenciafaktoraik miatt) általában súlyosabb. Jellemző képviselőik a Corynebacterium ulcerans, a C. pseudotuberculosis egyes törzsei, a C. amycolatum és a C. minutissimum (4). E corynebacteriumok az állat nyálkahártyáin (pl. nemi szervek, húgyutak) élnek, azonban a bimbócsatornában is megtelepedhetnek. Különösen hajlamosítanak megtelepedésükre a bimbóvég mikrosérülései. E tulajdonságaik alapján az állatról állatra terjedő kórokozók csoportjába sorolhatók, szerencsére terjedésük lassú. Az általuk okozott tőgygyulladás általában sporadikusan fordul elő, egyes állományokban azonban hosszú időn keresztül, azonos baktériumtörzsek okoznak megbetegedést, így bizonyos adaptáció valószínűsíthető. Ezt támasztják alá saját tapasztalataink is: néhány szarvasmarha-állományból több száz esetben mutattunk ki – főleg sárgásvörös pigmentet termelő, Corynebacterium amycolatumként meghatározott – baktériumokat (2. ábra), nyilvánvaló kórtani jelentőséggel.
A corynebacteriumok ellen speciális védekezés nem áll rendelkezésre, az állatról állatra terjedő kórokozók ellen alkalmazott intézkedések tömeges elterjedésüket ugyan gátolják, de előfordulásukra számítanunk kell. Visszafordítható tőgyelváltozások esetén a gyógykezelés elsősorban az elapasztáskor lehet eredményes. A széles körű rezisztencia miatt a hatóanyagot a laboratóriumi eredmények alapján kell kiválasztani.
Mycobacteriumok okozta tőgygyulladások
A tőgyben több – szisztémás megbetegedést is okozó – baktérium helyi gyulladást idézhet elő, ami gyakran együtt jár a kórokozó tejjel történő ürítésével. Klasszikus, közegészségügyi jelentőségű példa a Mycobacterium bovis által okozott tőgygümőkór. Más, ún. gyorsan növő, atípusos mycobacteriumok is képesek a tőgyben megtelepedni és ott gyulladást előidézni (9). Az általuk okozott elváltozások kórszövettani képe rendkívül hasonló a TBC-s elváltozásokhoz: a mirigyparenchyma specifikus sejtképet mutató, granulomatosus gyulladása (3. ábra), ami a folyamat előrehaladtával a kötőszövetes beszűrődés miatt a tőgynegyed teljes sorvadását és elapadását okozhatja (4. ábra).
Számos baktériumfajt mutattak ki, köztük a Mycobacterium fortuitumot, a M. smegmatist, a M. cheloneaet (9). E baktériumok az általános laboratóriumi táptalajokon is kinőnek, tenyésztésükhöz azonban legalább három nap szükséges (5. ábra). Nemzetségszintű azonosításukhoz a Ziehl–Neelsen-festés alkalmazható, mivel csak ezzel a módszerrel különíthetők el a nem sav- és alkoholálló corynebacteriumoktól (6. ábra).
Laboratóriumunkban 14 tehenészet kb. 90 állatából mutattunk ki mycobacteriumokat, túlnyomórészt M. smegmatist (2. ábra). E tőgygyulladások egyes telepeken gyakran időben elhúzódva (éveken keresztül), halmozottan jelentkeztek, és a beteg állatok selejtezéséhez vezettek. A gyógykezelés a kórokozók rendkívüli antibiotikum-rezisztenciája mellett, az irreverzíbilis szöveti elváltozások miatt sem hatékony. E tőgypatogén mycobacteriumok elsősorban a talajban, a bélsárban fordulnak elő, és irodalmi adatok alapján gyakran az egyéb baktériumok által okozott mastitisek gyógykezelésére használt tőgyinfúziók szakszerűtlen beadásával jutnak be a tőgybe. Bár a környezeti eredet valószínűsíthető, vizsgálataink alapján egyes M. smegmatis törzsek tőgyhöz való adaptálódása és állatról állatra történő átvitele állhat az egy-egy telepen több tucat állatban kimutatott, azonos baktériumfaj által okozott, időben elhúzódó megbetegedésének hátterében. Felmerülhet a kérdés, hogy ezen invazív viselkedésű, atípusos mycobacteriumok szerepet játszanak-e a téves pozitív tuberkulinreakciókban, ami nagy problémát jelent számos magyarországi gazdaságban. Az elvégzett vizsgálatokkal nem tudtuk igazolni a M. smegmatisszal fertőzött tehenek bovin- és aviantuberkulinnal szembeni allergiás áthangolódását.
Az esetek többségében a mycobacteriumok okozta tőgygyulladások is csak az állat selejtezésével szüntethetők meg, ezért indokolt a szubklinikai mastitisben szenvedő állatok tejmintáinak folyamatos bakteriológiai vizsgálata.
Megvitatás
Vizsgálataink alapján, a tejtermelő állományok tőgygyulladásainak oktanában olyan, korábban csak sporadikus esetekből ismert mikroorganizmusok is halmozottan fordulnak elő, amelyek a gyógykezelésekre igen kevéssé reagáló, idült, selejtezéshez vezető mastitist okoznak. Az általuk okozott gazdasági veszteségek az érintett állományokban jelentősek, és önmagukban is indokolják a szigorú diagnosztikai protokollok és tőgyegészségügyi programok alkalmazását. Jellemző ezekre a mikroorganizmusokra, hogy a környezetből származnak, azonban kisebb-nagyobb fokú adaptációt követően képesek megtelepedni a szarvasmarhában, és ebben az esetben már állatról állatra terjedő mastitispatogénként viselkednek. Szerencsére viszonylag lassú életciklusú szervezetekről van szó, talán ez is magyarázhatja, hogy rendkívüli ellenálló képességük ellenére csak ritkán fordulnak elő. A komplex tőgyegészségügyi programok környezeti és kontagiózus kórokozók ellen alkalmazott preventív eszközei gátolják elterjedésüket. Többszöri, eredménytelen gyógykezelés esetén mindenképpen gondolni kell megjelenésükre, ezért laboratóriumi vizsgálatokkal a tőgygyulladás kóroktanát fontos tisztázni. Az egzotikus mastitisek egyenlőtlen földrajzi eloszlására nehéz magyarázatot találni. Egyes kórokozókat vélhetően be kell hurcolni (ilyen lehet a Prototheca), mások adaptáció révén kerülnek kiemelt szerepbe. Az állatállomány fertőződését követően – ha az elégtelen higiénia erre lehetőséget ad – széles körben elterjedhetnek, és a környezetben is feldúsulhatnak, ami rendkívül nehezen kezelhető tőgyegészségügyi problémát okoz.
